--- translation in a process ---
Nos, 2019 a tervezett utolsó része az utamnak. Erről még kevesebbet beszéltem ismerőseimnek, mint indulásomkor. Abszolút nem volt pontos tervem arról, merre megyek, merre visz a hajóm, menet közben alakult ki minden. Hagytam, hadd döntsön az események láncolata mindenről. 2019 a legkeményebb év, minden tekintetben.
A tervezett Tirol-Adria Canal nyomvonalát követtem a Pó és a Mincio folyók mentén, ez a legkisebb vízi kör Közép-Európa útjain. (Szép nagy terv, de kiépítésére néhány emberöltőt még várni kell, annyi baj van a Pó medrével sajnos.) Észak felé nem találtam fuvart, az idő múlt, a beígért lehetőségek mind elmaradtak vagy elfelejtődtek. Nem nyaralni érkeztem a Gardához, hanem továbbjutni, át a vízválasztón. Nem engedhettem meg magamnak, hogy sokáig várjak. Ekkor mentett ki egy tengeri- és vadvízi kajakozásban is régóta jártas túravezető barátom, Kuli György, aki nyugat felé átjuttatott az Alpokon, ami akkorra már szörnyű démonként magasodott fölém a Garda tavon. Először történt meg velem az, hogy valaki javasolt útvonalmódosítást -- és abba gondolkodás nélkül azonnal belementem. Jól tudtam, ezzel egy olyan lehetőségem lett, ami nem mindennapi. A franciaországi Rhône folyón felfelé eljuthatok Strasbourgig, majd onnan a Dunára, ami hazavisz! Még a belső használatú vízügyi térképeket is rendelkezésemre bocsátották a hatodik erőműnél, ami egy hatalmas gesztus a franciáktól.
Jachtosok álma is egy ilyen óriási vízi országúton megtenni kisebb-nagyobb szakaszokat. A Medúza motoros ezen a nyomvonalon jutott haza, hajónaplója alapján haladok most észak felé. A Rhône folyótól Budapestig ennek a hajónak állítok emléket, mert sajnos egyszer mindenki tovább hajózik, mint amekkora az ép ésszel felfogható határ.
A Rhône széljárása vagy északi, vagy déli. Mindkettő akármekkora erősséggel fújhat, ami kegyetlenül lelassítja a menetet. Bf4 feletti szembeszélben evezni pedig egyszerűen energiapocsékolás, 4 folyamkilométer megtételével úgy elfáradok, mintha 10-15-öt mentem volna. A kisebb teljesítményű hajók is leállnak olykor.
A bevásárlás sem egyszerű Franciaaországban, szupermarketet nem találni az óvárosokban -- csak vendéglőket. A Rhône völgyét nem kajakosoknak találták ki, alapjáraton a zsilipelés is tiltott nekik. Külön művészet ilyen körülmények közt mégis átzsilipelni egy olyan folyón, ahol kerülőutakat sem építettek mindenhova korrekt módon a kishajóknak.
A helyzet tovább bonyolódott, a majdnem 50 napos többletköltségeimet nem fedezi a tervezett önerőm, ami eredetileg a Dunára volt méretezve. Két lehetőségem van. Vagy kérek külső segítséget akár kölcsön, akár valamilyen szponzori segítséggel, vagy jön az eddig bevált módszer: leállok egy nagyvárosnál, és magam keresem meg télen hajóépítésből a szükséges fedezetet. Az ősz még vállalható lenne, lelkileg már felkészültem rá, fizikailag is képes lennék nyári felszerelésekkel belevágni a csapadékos évszakba, ahol a napsütéses órák száma is csökken a hőmérséklettel együtt. Kemény, szomorú menet lesz az utolsó szakasz. Bezárom a kört.
